Dávid volt aznap éjjel az ügyeletes. Kivételesen Károly is hazament. Egyedül maradt. Körülötte volt minden, ami a Szárny szimulációjához kellett. A hardware mozdulatlanul hevert a földön, a levegőben azonban ízekre szedte a szoftvert. A fizikát imitáló modul, az erővisszajelző konzol rendszere, a mozgásérzékelő, a botkormányból átalakított vezérlőkar általa berhelt, a CN-ről lopott kódokon nyugvó sorai mind ott „repkedtek” körülötte a térben, a holografikus vetítő képén. Ült a hangár közepén az éjszakában, és megpróbálta átlátni. Úgy-ahogy működött, de a cél az lett volna, hogy bármit csinálnak benne, az akként viselkedik, mint a valóság. Alapvetően Tamás nem volt tökéletesen elégedett. Mindig azt hajtogatta, hogy valami furcsa. Hiába húzta Dávid azzal, hogy honnan tudja, vagy húsz éve nem vezetett merevszárnyú gépet. Valahol ő is érezte, hogyha valami rosszul sül el, és élesben derül ki, valamelyikük – leginkább a tervezett első repülés során pont Tamás – komoly bajba kerülhet.

Dávid néhány magasabb szintű programnyelven alap- vagy középszinten „beszélt”. Még a képzése során és az Erőmű rendszereinek hangolásakor nagy segítségére volt, hogy nem kellett mindenért a kódereket zaklatnia. De ahogy pár hete az ütemező szoftver, most a konzol és az aerodinamika tökéletes házasítása is kifogott rajta. Megígérte Tamásnak, hogy ezt ő intézi, de olyan nagy fába vágta a fejszéjét, amit egyedül szinte biztosan nem bírt kidönteni.

Már hetek óta gondolkodott ezen. Összeszedett minden információt. Olyan dolgokba is belefogott, amikhez korábban egyáltalán nem értett. Minél mélyebbre merült benne, annál jobban látta: a tudatlanság olyan áldás, amit az ismeret megszerzésével söpör el a szorongató érzés, hogy mennyire keveset tud!

Kénytelen volt ebben a kényes kérdésben valahogy tanácsokat kérni. De ahhoz be kellett avatnia valakit. Márpedig ez nagyon nem volt ínyére. Valami belső ember kellett, aki legalább kismértékben lojális az Erőműhöz. Ha mást nem, mert nekik dolgozott. Eszébe jutott, hogy egyetlen olyan kódbuherátort ismer, akit talán embernek vélt gondolni, a Zsoldos Gábort. Sajnos a legutóbb, amikor az ütemező szoftverrel küzdöttek, nem állt rendelkezésére. „Nem elérhető” státuszban volt. Ez alátámasztotta azt a szélesen elfogadott elméletet, hogy a programozók valóban gépek. Kiírhatta volna, hogy „három hétre a Bahamákra utaztam, de tényleg”. Vagy hogy „muszáj tizenkét éves, földig érő magenta hajú miniszoknyás manga lányként egy hetvenkilós lézerfegyverrel ugrálva száz fogú háromméteres bugyikék vérszomjas gömböcökre vadásznom ezen a héten”. Esetleg „úgy telezabáltam magam chips-el és kólával, hogy kilyukadt a gyomrom, és a kórházban fekszem”. De nem. Egyszerűen csak „rendelkezésre állás: negatív” vagy „sajnálom, a szolgáltatás szünetel”. Mintha direkt csinálnák.

A programozóknál ez valami régi mágia része volt. Ők a Nagy Fehér Varázslók, akik ülnek valahol és értenek ahhoz, amihez mások már nem. Mivel az alacsonyabb szintű kódnyelvek, melyekre az összes magasabb szintű, akár gesztusokkal, szavakkal „írható” programnak csúfolt fordítókörnyezet paraméterezés épült, még mindig írásos formában született, ezeknek az embereknek még fizikai billentyűzete is volt! Átlag felhasználó már vagy harminc éve nem találkozott vele. Bár valóban lehetett még kapni, tehát ennek a mendemondának lehetett alapja. Viszont a programozók csak úgy lettek és megszűntek. Biztos megoldották a klónozást, vagy a saját agyuk gépekre másolását. Időnként pedig kaptak egy frissítést, és új néven jelentek meg. Dávid elképzelte néha, hogy a kövér zsíros hajú fickó, aki a minap a város közepén az egyik élelmiszerbolt felé bandukolt, akár egy bithuszár is lehet. Vagy akár csak egy eltévedt bányász, aki egész nap Chilében járkál a gépével egy alagútban, szabadidejében pedig hatalmas feszes mellű, darázsderekú tünde amazonként aprít egy fölöslegesen túlcsicsázott hatalmas karddal más bögyös-faros elszánt harcosnőket. „Akárhogy is, könnyen elképzelhető, hogy a programozók köztünk járnak, és úgy néznek ki, mint mi” – gondolta.

Dávid maga elé varázsolt egy virtuális klaviatúrát, és megszólította a kiszemelt „lényt”.

< Szabó Dávid > Ping Zsoldos.

< Zsoldos Gabi > Vagyok, miben segíthetek?

„Lehetetlen! Néhány tized másodperc! Vagy automata válasz, vagy tényleg gép” – gondolta a mérnök.

< Szabó Dávid > Elakadtam egy saját projecttel. Tudsz segíteni?

< Zsoldos Gabi > Rendben, meglátjuk. Fejtsd ki!

„Ilyen átkozott gyorsan se lehet gépelni!”

< Szabó Dávid > Bizalmas project, a társam nem is tudja, hogy nem bírom egyedül. Fizetni se nagyon tudok érte. De feltúrtam az egész digitális univerzumot, és nem találtam megoldást. Így is érdekel?

< Zsoldos Gabi > Valamiből nekem is meg kell vennem a burgonyaszirmot és a szénsavas üdítőt. Szóval lehet, hogy nem. Főleg ha nem tudom, miről van szó.

„Ez valami üres sztereotip frázis, vagy tényleg fogyaszt ételt, és nem csak áramot?”

< Szabó Dávid > Igazából egy játék, ami lehet, hogy komoly. Még akár az is, hogy pénz is lesz belőle, vagy egy ordenáré bukta. Tekintsd kockázati befektetésnek a munkád! Az a fene nagy igazság, hogy rajtad kívül nehéz lenne máshoz fordulnom. Te vagy az egyetlen emberi nyelven kommunikáló programozó, akit ismerek. Ne tudd meg, mit szenvedtem a kollégáiddal az ütemezővel.

< Zsoldos Gabi > Olvastam róla. Sajnos nem voltam elérhető, családi okokból.

„Biztosan gyengélkedett az egyik szerver” – élcelődött magában Dávid, de inkább lenyelte. „Mivel tudnám rávenni Gábort, hogy segítsen?”

< Szabó Dávid > Figyelj Gábor! Nem igazán tudlak meggyőzni. Őszinte leszek, Cserébe kérem, felejtsd el, amit írok, ha nem érdekel! Egy repülés szimulációról van szó. Ez eddig nem lenne nagy szám. De olyan aprólékosan kéne valósághűnek lennie, hogy ha lefestem a gép szárnyát egy adott típusú színnel, akkor azt is belevegye az aerodinamikába.

< Zsoldos Gabi > Az komoly. Nem csodálom, hogy fennakadtál. Mire kéne megírni?

< Szabó Dávid > Ágyra. Talán annak vannak a legjobb visszajelzései repülés közben.

< Zsoldos Gabi > Különféle erővisszajelzős Székeket szoktak használni, ha az ember gépet vezet, általában ül.

< Szabó Dávid > Itt nem. Te magad vagy a géptest, a szárnyak a hátadon, és rajtad csak egy motorosruha meg egy sisak van. A lényeg, hogyha minden jól megy, a végén fel akarunk szállni vele a valóságban.

< Zsoldos Gabi > Hűha, ez tényleg komoly. Vagy őrült. Lehet, hogy érdekel. Mázlid lesz. Szabadidőmben időnként vitorlázógépet szoktam vezetni. A nagyvadakat lesem közben Afrika szavannáin. Imádom. Már egy csomószor megbuheráltam a szoftvert, szerencsére open source. Meg azt a részét is, ami nem is annyira szabad forráskódú… Mi lesz, ha működik?

< Szabó Dávid > Természetesen kipróbáljuk. Legyártani le tudjuk. Illetve úgy néz ki, menni fog. Károly már hetek óta ezen agyal, és ha ő egyszer bemegy a Bölcsőbe… Aztán lehet, hogy piacra dobjuk. Addig viszont titok.

Most először eltartott pár másodpercig, mire megérkezett a válasz.

< Zsoldos Gabi > Kezet rá! Érdekel. De sajnos elég sok dolgom van. Ha tényleg nem tudsz fizetni, prioritásban hátra kell tegyem.

< Szabó Dávid > Megértem.

< Zsoldos Gabi > Küldd át légy szíves ami eddig van! Aztán kérek egy fél órát.

Dávid összerendezte a file-okat, és megnyomta a küldés gombot.

< Szabó Dávid > Oké Gábor, köszi előre is! Ha valami kérdésed van, írj! Itt vagyok egész éjjel.

< Zsoldos Gabi > Maradjunk a Gabinál.

< Szabó Dávid > Jó, akkor Gabi. Miért?

< Zsoldos Gabi > Mert bár évek óta nem javítok ki senkit, nekem is könnyebb, de Gabriella.

„Akkor azért viselkedett néha úgy, mintha ember lenne. Még így is brutálisan férfias agya van.”

< Szabó Dávid > Megőrizzem a titkot?

< Zsoldos Gabi > Természetesen! Azért osztottam meg, mert te is rám bíztál egyet.

Dávid nem firtatta, hogy ettől még akár pasi is lehet. Vagy még mindig egy ügyesen megírt szoftver. Ez az összeesküvés elmélet volt a legrégebbi. Bár a mérnök nem hitt minden hülyeségben, sőt maga is tanult programozni, csak belegyökerezett az elméjébe. Ráadásul a kérdés is felmerült, hogy akkor ki írta azt a szoftvert, akivel most beszélgetett. Inkább csak bízott benne hogy a Gabi megoldja a problémát, ő pedig egyszer csak odaállhat Tamás elé, hogy megvan. Kicsit elfáradt. Beállította a rendszert, hogy minden apró eltérésre adjon hangjelzést is. Nézte egy picit belülről a szemhéját.

Huszonkilenc perc telt el. Egy finom csippanás ébresztette fel. Kómás volt gépelni, úgyhogy bekapcsolt egy fordítót. Inkább diktált a gépnek, az pedig kiírta.

< Zsoldos Gabi > Átfutottam. Nos, először is elismerésem a tervhez! Sőt, alapvetően jó ötletekkel és igényesen válogattad össze a modulokat, még működik is.

< Szabó Dávid > Igen, köszönöm. Próbáltuk már, módosítgattam is minden teszt után.

< Zsoldos Gabi > Másodszor is, látom… Mármint hogy belenyúltál. A rossz hír, hogy nincs mit szépíteni, egy borzalmas katyvasz lett. Csoda, hogy működik.

< Szabó Dávid > Lesújtó, de tudom.

< Zsoldos Gabi > Négy különféle nyelv, a modulok helyenként ügyes átkötéssel, időnként borzasztó optimalizálatlan buta fordításokon keresztül kommunikálnak. Viszont átérzem a problémád, tényleg nehéz ennyire komoly szimulátort alkotni. Az igazi titkokat nagyon sok pénzért nagyon keményen őrzik a repülőgépgyártók, katonai fejlesztők és az aerodinamika kutatómérnökei. Azok a kódok hozzáférhetetlenek. Amiket akár elfogadható pénzekért árulnak, vagy ingyen adnak, azok egyszerűen nem elég precízek, és ez mondhatni direkt van.

< Szabó Dávid > Értem. Mit lehet tenni?

< Zsoldos Gabi > Őszintén? Két dolgot. Vagy kioptimalizálom ezt, hozzáteszek, elveszek belőle, megpróbálok pár rutint még túrni, és beleintegrálni. Lehet, hogy borzalmasan instabil lesz. Ráadásul nagyon lassú, ha az összes fűszálat és hajszálat le akarod számoltatni vele. Egy-egy keményebb helyzetnél akár be is szaggathat a kép, ami nagyon szokatlan lesz. Évtizedek óta csak fejlesztői környezetben fordul elő. Nem lesz tökéletes, egy kis hibahatárt vállalnotok kell a berepülésnél. Ezt egyedül, pontosabban veled is meg tudom csinálni, ha elég precíz terveket adsz, és szétboríthatom az Erőmű védőterület szimulációt egy kicsit jobban. Ez utóbbihoz nincs meg minden jogosultságom. Ne hidd, hogy nem tudom megkerülni, de egyszerűbb lenne, ha nem kéne visszafejtenem.

< Szabó Dávid > Ez jól hangzik, bár az a szimuláció titkos… Gyanítom, a kettes verzió nem fog tetszeni.

< Zsoldos Gabi > Valószínű. Összeállítok egy nemzetközi csapatot, és írunk nektek egy olyan szimulációt, hogy egy katapultból kilőtt tehén tornádó idején milliméterre pontosan ugyanoda esik le, ha ugyanúgy kettőt „múúú”-zik repülés közben, mint a valóságban. Ez legalább egy lakás ára, inkább háromé. Vagy öté.. És akkor óvatosan becsültem.

< Szabó Dávid > Egyértelmű lesz a döntés. A védőterület szimulációt még meg kell rágnom. Arra nem elég az, hogy azt írod, hogy tartod a szád… Akarom mondani billentyűzeted.

< Zsoldos Gabi > Rendben. Három napot adj! Kell egy közvetlen elérés, nem csak a céges. Valószínű, a legkülönbözőbb időkben foglak kérdésekkel zaklatni. Sorrendbe kell állítanom a feladatokat, még a vacak ütemező szoftvereteket is. Az nekem még mindig nem elég kerek.

< Szabó Dávid > Nem vagy az érzéssel egyedül. De működik, legalább nem jut eszébe éjjel kettőkor, hogy jó volna kilincset cserélni a WC ajtón, mert az már harmincöt éves, és biztos elkopott.

< Zsoldos Gabi > Ha ez ilyen egyszerű lenne, mint egy határidőnapló… Tudod hány szenzor és paraméter fut át rajta? Némelyik érzékelő Noé előtti, az adattábla kaotikus. Túl sok ember nyúlt már bele az elmúlt évtizedekben.

< Szabó Dávid > Nekem nem kell magyaráznod. A múltkor én is néztem, mit ügyködnek a kollégáid, a felét nem értettem. Az meg, hogy ez a mini csillagokkal hajtott áramgenerátor milyen bonyolult, nem kell bemutatnod nekem.

< Zsoldos Gabi > Elnézést, nem is akartam csevegni. Az idő pénz, mármint a többi munka. Mennyire hosszú a várólista, ha az ember fel akar iratkozni a „ha ez megvalósul, én is ki akarom próbálni” cetlire?

„Végre ki fog derülni hogy tud-e repülni egy mainframe gép” – futott át Dávid agyán. „Vagy látok egy hús-vér programozót!”

< Szabó Dávid > Rajtad kívül háromfős a csapat, de az egyik én vagyok, a másik Károly. Valószínű, lesz még egy-két berepülő pilóta. A lista egyelőre a te neveddel kezdődik, de hónapok kérdése, mire ráengedünk valakit.

< Zsoldos Gabi > Remek. Most eltűnök kódolni.

Dávidnak nagy kő esett le a szívéről. Nem feltétlenül volt még meggyőződve róla, hogy ez a Gabi-Gábor-Gabriella segít, de kevés választása maradt. Egyelőre úgy döntött, kettejük megállapodását nem köti a többiek orrára.
Szerencsére az Erőmű minden bonyolultsága ellenére legalább annyira vágyott a nyugalomra, mint ő. Így egyetlen további csippanás nélkül alhatott néhány órát, mielőtt hozzákezdett ahhoz a néhány feladathoz, amit Károly rábízott a délelőtti műszak elejéig.