Nagyon kellemes április végi nap volt, enyhe szellővel, bárányfelhőkkel és virágillattal. Tamás taktikus volt. József és Ferenc érkezését várta, természetesen repülős ruhában. Gerincvédőben. Ám egykori oktatója, a hatóság kinevezett vizsgabiztosa leszokott a hátbavágásokról. Leszállás után ki is fejtette az okát, miközben levette a hátáról a gépét.
– Képzeld, egyszer egy levizsgázott növendéketek hátát akartam megpaskolni, de majdnem belecsaptam a motorokba. Azóta óvatos vagyok.
A vizsga kivételesen a ToRule bázison zajlott, és egész nap tartott. Végül Károly nagy kegyesen megengedte Krisztának, hogy vele együtt szerezzen szakszolgálati engedélyt. Nagyon összebarátkoztak, így viszont egy percig sem volt a legidősebb Szárny pilóta. A közös témájuk természetesen Zsolt volt, de a fiúnak az volt az érzése, hogyha ez nem lett volna kicsit abszurd, a mérnök már-már udvarolt az édesanyjának. Nem bánta, mosolygott rajtuk.
A ToRule csapat büszke volt. Minden tanítványukat átengedték, két fiatal kivételével, akik egyszerűen túl hamar vágtak neki a komoly megmérettetésnek. Bármennyire is jó volt a kapcsolat Ferencékkel, ők nem adták barátságból az engedélyeket. Mindenki tudta, hogy ez így van jól.