Péter megszokta már, ha nagyon meleg van az épületben, amiben dolgozik. Ám nem mindenki volt ilyen lelkes. A fiú napjai különféle üvegcsarnokokban teltek. Vagy a szüleinél, vagy az Új Hangárban, ami sajnos minden erőfeszítésük ellenére melegebb volt még a környezeténél. Pedig éjszakánként mindent…

Eszter az üvegház tetején ült, és koptert vezetett. Jánossal kettesben már majdnem végeztek a napelemek és hővédő lapok felszerelésével. Már most élhetőbb lett a klíma odabent. Megint csak ketten voltak, a fiúknak dolga akadt. Pedig hárman könnyebben haladtak volna. Úgy nem kellett néhány elemenként…

Tizenkét ember üldögélt a tárgyalóban. Dühösek nem voltak, elgyötörtek annál inkább. Nagy többségük legalábbis. Zoltán végig karmesterkedte az elmúlt másfél hónapot. Károly és Dávid pedig alig tartottak szünetet. Zsolt a lelkét is kidolgozta, és bár megdicsérték érte, sőt meg is fizették, de…

Finta Sándor ádáz csatát vívott az eső helyért. Masszív autója minduntalan összecsapódott a nagy riváliséval. A célegyenesben, az utolsó kanyar után már nem sok taktika létezett. Mindkét gép külsőre egy romhalmazzá vált. A poros kősivatag és a gyilkos hegyi futam megtette a hatását. A…

A Szi-Fly tárgyalója üres volt és dísztelen. Teri, Sára és Zsuzsa ültek az asztal másik oldalán, Tamás velük szemben. – Jó napot, hölgyeim! – üdvözölte őket a főnökük. A hangárból jelentkezett be, kopterek szerelgetése után. Amióta beindult a reaktorblokkok cseréje, Károly, Dávid és Zsolt nem…

Károly összehívta, akit csak tudott. Csodálatos, napsütéses, bárányfelhős tavaszi vasárnap volt. Szerencsére, ha nem is mindenki, de pár pilóta és Nóra is ráért egy kicsit. Amikor Péter megérkezett, a melegházban, amiben egykor a nővel repült, most tisztaság volt. Néhány asztal és szék, pár apróság…

Zoltán már-már túl könnyen vette a Varacskos Disznónak és sofőrjének behajtását a védőterületre. – Kedves Péter! Csak ugyanazt tudom mondani, mint Gabi esetében Dávidnak. Ha fontos önnek, és megbízik benne, akkor lelke rajta. Adja meg a gépkocsi kódját, az utasok neveit, és már szabad is a pálya!…

Péter a MEREK toronyban üldögélt. A naplementét figyelte. A fátyolfelhők játszadoztak a mélykék és a piros közt minden létező árnyalatban. A vörös korong már gyorsan mozgott a Mátra sötétszürke sziluettje felett. Giccses, de megunhatatlan látvány volt.

Zsolt az 1.0-s gép gyártási előkészületeiben segédkezett. Többek közt megpróbálta összekunyerálni a többiek gépeit. A sajátját már sikerült Tamásé, Péteré és Dávidé mellé tenni. Eszter épp Valitól jött. A kézi-CT gépet vitte vissza neki. A kérésre hangot adott ellenérzésének. – Muszáj ezeket…

– Sziasztok, itt MEREK. Leszállási engedélyt kaptok a hármas vágányra. Vigyázzatok, tolatást végeznek! – Szia Péter! Mit keresel te a toronyban? – kérdezte Zsolt. – Kijöttem meditálni. – Egészségedre! Történt valami, amíg elvoltunk? – Semmi különös. Majd a földön elmondom. Találkozzunk a hangár…

Zsolt remegett a fáradtságtól, pedig már a legjobb helyen volt. A pizsamának használt pólóban feküdt a takaró alatt. Eszter még a fürdőszobában volt. Előre engedte, mert a fiú nem kevéssé koszolta össze magát. Minden bokorba bemászott, mindenhol kutatott. Mire a lány kiosont, már félig aludt.

< Zsoldos Gabi > Ezt ki kéne próbálnom élesben. < Szabó Dávid > Sejtettem, hogy ez a mondat előbb-utóbb elhangzik. Pillanatnyilag nem voltak közel egymáshoz. A nő otthon dolgozott, Dávid az erőműben tartott műszaki ügyeletet. Jelenleg semmi dolga nem volt, így a Szárny sisakjának…

2075 február huszonnyolcadika volt. Eszter, Zsolt és Péter engedett a jó idő csábításának. Kirándulni mentek a hegyekbe. Természetesen hátizsákkal, ami történetesen őket vitte, és nem fordítva… Tamás elengedte őket, bár ismét, és nagyon sokadjára a lelkükre kötötte, hogy biztonsági okokból senki se…