Zoltán azt tette, mint minden áldott nap. Egy Székben ült, egy nagy, fehér falú teremben. Körülötte számok pörögtek, egy végtelenül bonyolultnak tűnő ábra különböző pontjain. Lágy hangerőn klasszikus zene szólt. A steril szoba közepén ülő alak volt az egyetlen dolog, ami akár csak egy picit is…