Emberszárny

Sci-fi regény

Egyben!

2016. augusztus 27. 12:23 - szárnyas ember

Elkészült az offline is fogyasztható változat.

Mindenkinek kellemes olvasást kívánok vonaton, buszon, űrhajón is!


IDE kattintva tölthető le. (PDF)


Kérésre csináltam EPUB konverziót, ITT lehet letölteni.

 

"Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd!"

Szólj hozzá!

6.12 - Az éj leple alatt

2016. július 02. 09:47 - szárnyas ember

Tamás várt. Jobb dolga nem lévén a csillagokat nézte. Heves város zavartalan, fényszennyezés mentes egén milliárd számra világítottak a távoli, felfoghatatlan méretű természetes fúziós reaktorok. Sosem érdekelte igazán a csillagászat, vagy az űrutazás. Szeretett a Földön, bár gyakran a föld felett lenni. Az utolsó nagy hír, ami még lázba hozta, hogy 2063-ban milyen nagy lelkesedéssel várta a világ Zefram Cochrane eljövetelét, utat nyitva a csillagok felé. Ám április hatodikára virradóra az elvakult fanatikusoknak is bizonyossá vált, hogy a száz éves Star Trek „prófécia” nem valósult meg. A fény még mindig a leggyorsabb ember által ismert dolog maradt az univerzumban.

Tovább
Szólj hozzá!
Címkék: 6. fejezet

6.11 - Indulás

2016. június 25. 12:26 - szárnyas ember

Az első hullám naplemente előtt nagyjából egy órával indult útnak. Azok az emberek, zömében volt tanítványok, akik Szárnnyal jöttek az esküvőre. Mivel az éjszakai repüléshez való vizsgát kevesen tették le, nekik haza kellett érni jó látási viszonyok mellett. Péter nem tudott mindenkitől elbúcsúzni. Száz vagy több ember tűnt el a levegőben, fél óra leforgása alatt.
Kezdett fáradni, pedig messze volt a vége. Sőt, most jött a neheze. Ameddig a pilóták döntő többsége el nem repült, nem szolgáltak fel jelentős mennyiségű alkoholt. Igazából csak egy-egy pohár pezsgőt, amivel koccintani tudtak. Vali mindig nagyon szemléletes és ügyes előadást tartott az újaknak az alkohol és más tudatmódosítók repülésbiztonsági kockázatairól. Ezen túl egyszerűen nem folytatták annak az oktatását, akiről kiderült, hogy nem képes önuralomra ez ügyben. Ennek ellenére nem akarták kísértésbe vinni az embereket. Egy esküvőn odataláltak volna maguk is. Ám már azok maradtak, akiket vagy hazavitt az autójuk szoftvere illetve a taxis, vagy elég kitartóak és megbízhatóak voltak az éjszakai repülésre való jogosultság megszerzéséhez, már nem tarthatták vissza a készleteket.

Tovább
Szólj hozzá!
Címkék: 6. fejezet

6.10 - Esküvő

2016. június 18. 11:48 - szárnyas ember

Gabi a kettes hangárban üldögélt egy széken. Kibontott haja sátorként vette körül, Állát a tenyerébe támasztva figyelte, ami körülötte zajlik. A történések középpontja persze nem ő volt, hanem a tőle alig két méterre álló Nóra, illetve „ikercsillaga”, az egyes hangárban Péter.
A programozó a sürgés-forgáshoz képest a nyugalom szigetének tűnt. Csak ült. Ám az elméje épp úgy zsibongott, mint a körülötte tevékenykedő emberek. Napok óta gyakorlatilag Teri és ő vitték a céget. Szinte mindenki más szerepet vállalt az esküvő szervezésében és lebonyolításában. Ezért ők foglalkoznak azokkal, akiket valamiért nem érdekelt a nagy esemény, csak a repülés. Vagy azért, mert túl rövid ideje ismerték a csapatot, vagy mert ilyen-olyan okokból nem értették meg a készülődés fontosságát. Erre a hétvégére azonban hivatalosan is bezártak.

Tovább
Szólj hozzá!
Címkék: 6. fejezet

6.09 - Ha a fák mesélni tudnának…

2016. június 11. 08:53 - szárnyas ember

A július tele volt mozgással. Ha nem tombolt épp egy nyári zápor, vagy nem volt vaksötét, emberek cikáztak az égen, betakarító gépek sürgölődtek a szántóföldeken. Egyedül a cseresznyefa állt az egyes hangár végénél mozdulatlanul. Tikkasztó hőség volt szinte egész nyáron, ezért sokan megfordultak alatta. A hatalmas, öreg lombkorona pedig magába szívta az elszállni készülő szárnyas emberek szavait.

Tovább
Szólj hozzá!
Címkék: 6. fejezet

6.08 - Keresőakció

2016. június 04. 07:00 - szárnyas ember

Dani a napjait vagy a ToRule bázison, vagy az otthonában töltötte. Utóbbi ismét érdekessé vált számára. A pilótanövendékek és a csapat tagjai inspirációkat szolgáltattak. Édesapjával remek karaktereket fabrikáltak belőlük Szürkevárosba. A fiú fantáziája meglódult. A közvetlen kapcsolata az emberekkel, illetve a szimulációs tapasztalatai összemosódtak. Nagyon kellett vigyáznia, hogy a beleképzelt tulajdonságokat ne kérje számon a hús-vér személyeken. De élvezte fiktív képességekkel felruházni őket. Így lett pl. János és Péter egy különös vállalkozás két oszlopos tagja a bűn fővárosában. „Temetkezési vállalkozók” voltak, akik teljes diszkréció mellett tüntettek el olyan holttesteket, amiknek örökre feledésbe kellett merülni. Utóbbi felelt a „munkafelvételért”, az öreg mezőgazdász végletekig eltúlzott karaktere pedig azért, hogy a hullák mélyen elsüllyedjenek a mezőgazdasági művelés alá vont területek alatt. A szántás és boronálás miatt senkinek nem tűnt fel a megbolygatott talaj. Illetve ha mégis, hektárokat kellett volna felkutatni értük.

Szinte minden embernek megtalálta a karakterét. Természetesen a neveket és a külsőt megváltoztatták az édesapjával. Szürkeváros mottóját továbbra is tartani akarták. „A valósággal a legkisebb hasonlóság is kizárólag a véletlen műve”.

Tovább
Szólj hozzá!
Címkék: 6. fejezet

6.07 - András és a Döglött Kacsa

2016. május 28. 07:00 - szárnyas ember

Tiszta kora nyári nap volt, ragyogó kék éggel. Még nem bántóan forró, de már nem is csupán kellemesen meleg. A beígért ingyen ebéd, a közösen végzett munka öröme elegendő embernek szolgáltatott okot az építésben való segédkezésre. Tamás egy napernyő alatt ült, és erősen koncentrált. Az egyetlen gép, amit a cégéből megmentett, az a hatrotoros öreg jószág volt, amit Eszter is használt a hővédő lapok emeléséhez. Most újra jó szerszámnak bizonyult. A munka precizitást és odafigyelést igényelt. Nagyon sok ember nyüzsgött nagyon kis helyen, és drága, nehéz napelemtáblákat egyensúlyozni nem volt könnyű.
Zoltán végül csak rávette a cégtársát a beruházásra. Megcsapolták a „fejlesztési alapot”. Tamás saját pénzéből is jelentős összeg vándorolt ide az elmúlt pár napban, panelek, inverterek és akkumulátorok formájában. A terv szerint mindhárom üvegházat be kívánták borítani az áramtermelő egységekkel. A cél érthető volt, de Zsolt találóan azzal ugratta az igazgatót, hogy megint egy erőművet akar vezetni, nem pedig egy csapat repkedő őrültet. Persze a valódi okokkal ő is tisztában volt.

Tovább
Szólj hozzá!
Címkék: 6. fejezet

6.06 - ToRule város

2016. május 21. 14:19 - szárnyas ember

Mészáros Dániel, vagy a barátainak csak Dani, az utcákat rótta. A metropolisz úgy tornyosult fölé, mint valami óriási fekete erdő. El kellett intéznie benne valamit, az apja megbízásából. Semmi szokatlan, csak egy gyilkosság. Nem a fiú végezte el közvetlenül. A megfelelő embereknek kellett személyre szabott információkat juttatnia. Este volt, esett az eső. Még szép, hogy esett. Ha az ember ilyen sötét terven töri a fejét, ez a minimum. Ám most könnyű dolga volt. Ismerte a megfelelő embert, aki tudott ajánlani egy... Nem is feltétlenül akart elveszni a részletekben. A lényeg úgyis az volt, hogy a részletek vesszenek el, mielőtt rajtuk keresztül őt érik utol.

Tovább
Szólj hozzá!
Címkék: 6. fejezet

6.05 - Teri

2016. május 14. 17:15 - szárnyas ember

Nagyon kellemes április végi nap volt, enyhe szellővel, bárányfelhőkkel és virágillattal. Tamás taktikus volt. József és Ferenc érkezését várta, természetesen repülős ruhában. Gerincvédőben. Ám egykori oktatója, a hatóság kinevezett vizsgabiztosa leszokott a hátbavágásokról. Leszállás után ki is fejtette az okát, miközben levette a hátáról a gépét.

– Képzeld, egyszer egy levizsgázott növendéketek hátát akartam megpaskolni, de majdnem belecsaptam a motorokba. Azóta óvatos vagyok.

A vizsga kivételesen a ToRule bázison zajlott, és egész nap tartott. Végül Károly nagy kegyesen megengedte Krisztának, hogy vele együtt szerezzen szakszolgálati engedélyt. Nagyon összebarátkoztak, így viszont egy percig sem volt a legidősebb Szárny pilóta. A közös témájuk természetesen Zsolt volt, de a fiúnak az volt az érzése, hogyha ez nem lett volna kicsit abszurd, a mérnök már-már udvarolt az édesanyjának. Nem bánta, mosolygott rajtuk.

A ToRule csapat büszke volt. Minden tanítványukat átengedték, két fiatal kivételével, akik egyszerűen túl hamar vágtak neki a komoly megmérettetésnek. Bármennyire is jó volt a kapcsolat Ferencékkel, ők nem adták barátságból az engedélyeket. Mindenki tudta, hogy ez így van jól.

Tovább
Szólj hozzá!
Címkék: 6. fejezet

6.04 - Nők és asszonyok

2016. május 07. 07:00 - szárnyas ember

Nóra a ToRule bázis egyik termináljánál üldögélt, és a tanítványai adatlapjait töltögette. Zsolttal ellentétben ő szerette ezt is rendben tartani, mint minden mást, amit csinált. Mostanában viszont sok egyéb teendője akadt. Így összehozott némi csúszást, ami bosszantotta. Nem volt túl sok tanítványa, viszont továbbra is voltak páciensei pszichológusként. Emellett Péterék üvegházaiban épp csúcsra járt néhány növény termesztése, ezért folyamatosan volt mit csinálnia. Ezzel együtt is sokkal kevesebb pénzt keresett, nagyságrendileg több munkával, mint korábban. De életében nem volt még ilyen boldog, és sosem érezte, hogy szembe kellene köpnie a tükörképét.

Tovább
Szólj hozzá!
Címkék: 6. fejezet

6.03 - Diákok és tanáraik

2016. április 30. 10:17 - szárnyas ember

A szezon minden várakozásukat felülmúlta. Pontosabban nem tudták mire számítsanak, de megint ugyanaz állt elő, mint amikor minden olyan szépen ment tavaly. Talán a budapesti erődemonstráció tette? Mindenesetre özönlöttek az érdeklődők, a bámészkodók, a vásárlók. Zsolt felfedezett jó néhány olyan embert is, akik nagyjából évek óta nem láthatták a napot a valóságban. Valahogy csak eljutott a hírük a Mátrix mélyébe is. Immár nem csak futároknak és fizikai munkát is végző embereknek tartott előadásokat és órákat. Magában sokszor nem is tudta eldönteni, hogy ez most jó-e, vagy sem. Tavaly még általában azok közül kerültek ki a repülni vágyók, akiknek eleve volt elegendő önbizalma ehhez a „fizikai” sporthoz. Mostanra azonban felhígult a vevőkör.

„A repülés nem való mindenkinek.” Ezt Tamás mondogatta időnként, amikor egy futár nem vált be. Bármilyen jó és megbízható stabilizáló rendszerek léteztek is a drónokban, a fizikát nem mindig lehetett megkerülni. A sok erőtlen, gyakran elhízott, erősen szemüveges, vagy idős ember valamiért mégis összeszedte a bátorságát. Eljöttek megnézni, mi történik az egykori mezőgazdasági területen, a városuk határában. Időnként viszont kénytelenek voltak szembenézni saját lehetőségeik korlátaival.

Tovább
Szólj hozzá!
Címkék: 6. fejezet

6.02 - Legények és anyavállalatok

2016. április 23. 10:32 - szárnyas ember

Dávid nem először aludt az Erőműben. Már a „régi szép időkben” is előfordult. Alapvetően nem volt a Károly-féle típus, szerette az otthonát elválasztani a munkahelyétől. Ám mostanában teljesen átalakult az élete. Amikor a többiek Zoltánt követve elhagyták egykori munkahelyüket, azt hitte, maga a munkájának rabsága a probléma. Az ember azért, hogy szabad lehessen, és azt csináljon, amit akar, önként vállalja saját vágyainak láncait, és keres pénzt legaktívabb óráiban. Utána fáradtan élhet a fennmaradó röpke időben, abból a szintén nem végtelen erőforrásból, amit összegyűjtögetett. Dávid számára a karbantartó hangár viszonylagos nyugalma ellenben olyasmi lett, amire vágyott. Általában persze akadt dolga. Most neki kellett Zoltánnak lennie. Jelenleg ő volt, aki a legjobban értett a rendszerekhez. Viszont ami eddig természetesen jelen volt, most hiányzott. Az egykori igazgató bölcs, szinte jövőbelátó képességet feltételező fejben futtatott „karbantartó szoftvere” nélkül nehezebb lett az élet. Minden műszakra akadt valami szerelni való. Amire korábban ritkán volt példa, tartalékosokkal kellett időnként kisegíteni a rezidens mérnököket.

Tovább
Szólj hozzá!
Címkék: 6. fejezet

6.01 - Budapest

2016. április 16. 23:57 - szárnyas ember

A Citadella több száz éves falai közül egy apró négyrotoros szállítógép emelkedett a magasba. Csillogott a szikrázó napsütésben. A kora tavaszi bárányfelhők felé tartó masina kitűnő műszaki állapotban volt, mintha új lenne, pedig a finnyásabb cégek már elkezdték leselejtezni ezt a szériát. Alapvetően mégsem lett volna feltűnő. A motorok mély zümmögése se, amivel az égre emelték a szerkezetet. Még a csomagrögzítő karocskák hiánya se lett volna különösebben szokatlan. A gép ugyanis kamerákat hordozott. Saját manőverező képalkotóinál komolyabb, de korántsem professzionális eszközöket, amelyeket ügyes felfogatással illesztettek az aljára.

Ezt az apró drónt azonban mégis „szájtátva” figyelte vagy száz másik. Ha nem több száz. A gép ugyanis egyenesen egy katonai felderítő vadász felé repült. A Fecske úgy állt az egykori erődítmény felett a levegőben, nem messze a Szabadságszobortól, mint egy fenyegető kinézetű őrszem, amely a várost kémleli. Amint a négyrotoros a közelébe ért, a vészjósló külsejű csillogó gépmadár a szárnyával biccentett. Bekapcsolt egy tucat még nappali fény mellett is erős kék villogósort, és teljes egyetértésben elindult, furcsa kötelékben a parányi járművel.

Tovább
Szólj hozzá!
Címkék: 6. fejezet

5.16 - Reaktorkrízis

2016. április 09. 08:44 - szárnyas ember

Zoltán egyedül ült a hangár számára kialakított szobácskájában. Majdnem ugyanazt csinálta, mint korábban évtizedeken át, de se a helyszín, se az időpont nem stimmelt. Sőt, igazából semmi más sem. Az Erőműben egy steril, fehérre festett teremben elevenedett meg előtte a teljes körű vezérlés. Több ezer visszajelzővel és lehetőséggel, amik körös-körül lebegtek a levegőben, kitöltve a rendelkezésre álló teret. Most azonban Zoltánt és a hologramot vették körül a tárgyak. A falhoz támasztott bicikli, a ToRule gép, egy szerkény ruhákkal, egy heverő, két szék, egy apró asztal, melyen félkész Szárny darabok álltak, elsőre kaotikusnak tűnő, valójában rendezett egymásutánban.

Tovább
Szólj hozzá!
Címkék: 5. fejezet

5.15 - Zuhanás

2016. április 02. 16:21 - szárnyas ember

Péter a szülei egyik üvegházában szorgoskodott. Az őszi munkák nagy része piszkos volt és fárasztó. A legtöbb egynyári növény ekkorra már teljesen kifáradt. Ezeket kellett eltávolítani, a keletkezett biomasszát pedig feldolgozni. A műveletet nem lehetett rendesen gépesíteni, illetve náluk ez nem volt napirenden. Néhány jókorára nőtt levéldzsungel ugyanis még értékes terméstől roskadt. Egyszerű letarolásuk nem lett volna igazán kifizetődő. Megérte az élőmunka, főleg családon belül.

Nóra ebből a szempontból családnak számított. Komolyan vette az ígéretét. Szívesen dolgozott a Molnár birtokon. Péter először kételkedett ebben, de a nő szorgalmas volt, és meglepően kevéssé kényes. Ráadásul egy fillért nem volt hajlandó elfogadni. Hamar megkedveltette magát a fiú szüleivel, többször náluk is étkezett. Mint megbízható munkaerő, előbb találta meg a hangot velük, minthogy a fiú felfogta volna. Edit és a férje is néhány alkalom után abbahagyták a rosszalló tekintetek gyakorlását, és a nő szorgalmát látva felülírták a korábbi nézeteiket. Ráadásul a fiacskájuk is boldogabbnak tűnt Nórával, mint nélküle.

Tovább
Szólj hozzá!
Címkék: 5. fejezet