Zsolt nem volt a szokásos értelemben vett háborús árva, de köztük nőtt fel. A szülei a Babylon 5-ön találkoztak. Az apja vadászpilóta, az édesanyja akkoriban hivatalosan felszolgáló, igazából hírszerző volt az egyik hatalmas bárban. Mindketten fiatalok voltak. A járőrözések, gyakorlatok és harcok, illetve a hosszú felszolgálói műszakok végeztével sokat sétáltak, beszélgettek a végeláthatatlan állomás számtalan, gyönyörűen berendezett és karbantartott kertjeiben. Végül egymásba szerettek. Kiderült, hogy bár lelkük a rengeteg virtuális térben töltött év alatt kicsit sem öregedett, testük már korántsem volt olyan fiatal. Addigi életüket arra tették fel, hogy a digitális valóságban éljék, és nem is kerestek vele annyira rosszul. Már ha épp valóban dolgoztak, bár a játékban is lehetett valódi pénzt keresni. Mindketten megengedhették maguknak a testük mozgását figyelő legújabb konzolokat, így nem híztak el. Elég nehezükre esett a valós találkozás, de mivel nem laktak egymástól túl messze, végül megtörtént. Igazi, hús-vér házasságot is kötöttek, és egy idő után egy gyermekre is vágytak.
Ekkor született Zsolt. Édesanyja ekkor már negyvenes évei elejét, édesapja majdnem ötvenes éveit taposta. Szellemük és a különféle avatarjaik frissek voltak és élettelik. A pici rengeteg gondja, a gyarapodását övező öröm mellett hatalmas gondot is jelentett, sivárnak tűnő fizikai életükben.