– Károly, te vagy a biztos pont az életünkben – viccelődött Dávid a kedvenc virtuális harcmezejükön állva.
– Szeretek Superman lenni, na.
– De szakállal? Annyira nem passzol a karakterhez.
– Szakállam van, minek változtassak rajta?
– Nincs több kérdésem – felelte az ifjabb kollégája, aki még kipányvázta a pteroszauruszát. A lény a bőrszárnyait nyújtóztatta, majd békés legelészésbe kezdett a gyér, deres fűben.
– Ez az ősállat honnan van?
– Tegnap kaptam ajándékba. Nagyon kezes jószág. Majdnem kéne élőben is. Elég sok világgal kompatibilis, így a Personal Warfare-be is behozható. Gabitól van.
– Ó, ez a programozó teljesen behálóz.
– Azt hiszem, nem fáj ez nekem. Egyébként hol vannak a többiek?
– Késnek.
– Azt vettem észre. Még így is szupertáskásak a szuperszemeid. Aludtál valamit?
– Nem sokat. Csinosítgattam a Szárnyaitokat. Zsolté kapott két új munkahengert, mert állandóan strapálja őket. A tesztpéldány, ami naponta kétszázszor nyílik és csukódik az időjárás-helyiségben, nincs olyan rossz állapotban – válaszolta a szakállas kriptoni.
– Fogadjunk, az lesz Tamás!
– Egy B-17 Flying Fortress. Stílusos darab. Úgy látszik felhergelted őket azzal a csatacirkálóval.
– Szegény szauruszom meg fog ijedni a hangjától!